Navigáció: / Sajtóarchívum / + Művek, Sorozatok / + Magyar alkotóktól /
A fiú, akit Zsuzsinak hívtak - “Az én nevem Zsuzsi. Hogy vagy?”
Olórin | 2008. április 10. (csütörtök) 9:15 | Frissítve: 2008. április 11. (péntek) 22:05 | 797

Az ember ránéz a borítóra, kicsordul a nyála, és azt mondja: nekem ez kell! Mert csak úgy üvölt róla a szándékos olcsóság, a totális ponyva, a tömény hangulat, és ez a retrós gagyiság ráadásul úgyis újra divatba jött a Grindhouse-nak hála. Szóval soha jobbkor, itt van nekünk Felvidéki Miklós képregénye, melynek ihletője Johnny Cash jól ismert dala volt (A Boy Named Sue) – és nem, korántsem tökéletes, de mégis: öröm kézbevenni, végigvigyorogni, itt-ott felröhögni, és hibái ellenére is ámuldozni csodás stílusán. Kapunk tökös csávót, kemény bunyót, mexican standoffot és ’50-es évekbeli Amerikát, épp csak annyit, amennyi kell belőle – ja, és kapunk Johnny Casht is. Máris ígéretes, nem igaz?

A rosszéletű, „ördöggel cimboráló” apa otthagyja feleségét és kisfiát, akinek volt pofája a Zsuzsi nevet adni. A fiú megedződik az ebből fakadó gúnyolódásokon és szemétségeken, majd felnőve a fater után indul, hogy öklével köszönje meg gazságát. Össze is akad vele egy bárban, és máris kezdődik a bunyó, levágott füldarab repül a levegőben, szék csattan a fiúnak Zsuzsi nevet adott szájon, és eltörik Johnny Cash gitárja.

Essünk túl a negatívumokon: az első 10 oldal egy nagyon tömör és tömény krónikája Zsuzsi felnövésének, rohamléptekben ugrunk át éveket, kiemelhető súlypontok nélkül, és ezt itt-ott a dialógusok is megsínylik. (Bár hajlok rá, hogy ezt betudjam a 24 oldalas formátumnak – többre aligha volt hely.) Ezenkívül Zsuzsi húgának semmi szerepe a történetben, hacsak annyi nem, hogy apjuk félig-meddig miatta távozik az elején, bár emiatt kár volt beletenni. De ezeket az apróságokat hessegessük el, és lássuk inkább, miért is olyan cool Felvidéki képregénye. Jó, ha öt-hat oldalanként egy darab panellal érzékelteti, hogy Amerikában járunk, akkor viszont az ország ’50-es évekbeli hangulatának esszenciáját tárja elénk. Öröm látni ezt a fajta visszafogottságot, két fontos dologról árulkodik: egyrészt, hogy az író pontosan tudja, mit akar, másrészt, hogy nem nézi hülyének az olvasót. Mindkettő dicséretes (és mondhatnánk, hogy evidens is, de nem az).

Johnny Cash roppant ötletes jelenléte hihetetlenül sokat ad hozzá a sztorihoz: amikor Zsuzsi belép a bárba, szinte halljuk felcsendülni a címadó dalt (egyébként nem teszünk rosszat magunknak, ha azt hallgatva pörgetjük a lapokat). És ha már itt tartunk, elsőre talán furcsa lehet, hogy a rövid képregény teljes egyharmadát az apa és fia közti nagy konfrontáció tölti ki, de Felvidéki itt szinte szó szerint követi a dal írója, Shel Silverstein szövegét (megspékelve egy-két pompás saját beszólással, mint a „Magassarkúval nem ér.”, és egy sajnálatosan olcsó madárlelövős poénnal), és ez a főhajtó alázat szintén a mű javára válik. Egyébként Zsuzsi tökös és vagány, a fater pedig igazi jenki tahó, úgyhogy karaktereket illetően is minden a helyén van.

A stílszerűen fekete-fehér rajz esetében már kevésbé egyértelmű az ítélet. Akad pár igazán jól eltalált pillanat (Cash-portré, mexican standoff), az arcvonások pedig, bár egyszerűek, de markánsak, viszont a hátterek sokszori üresen hagyása nem jó húzás, ahogy a barátságtalan pontszínezés sem – viszont itt a rövidség segíti az olvasót, mert a történet és a dialógusok bőven lekötik annyira, hogy a rajz hiányosságai ne kezdjék igazán zavarni, amíg az egésznek a végére nem ér.

Szóval minden gikszer ellenére, gratula, meg egy férfias vállveregetés Felvidékinek. És igaz, hogy 24 oldalért 800 Ft. nem kevés, de hát mégiscsak magyar, mégiscsak a miénk – és még jó is. Nem is kicsit.


Megjelenés: 2008
Történet és rajz: Felvidéki Miklós

Olórin, 2008. április 10.

9 hozzászólás

    1 - mano [2008.4.10. 9:21]

    Felvidéki egyértelműen az egyik legtehetségesebb mai fiatal képregényrajzoló. Bár ezt már mintha mondtam volna, mert nekem Noname is nagy kedvencem!
    Nekem még a pontos raszterárnyalás is bejött, oldtimer komik hangulatot áraszt.
    Csak így tovább FM, legyél oly nagy mint az a “másik” FM! ;)

    2 - zhalasz [2008.4.10. 10:12]

    Ja, nekem is nagyon tetszett a képregény. A hugica szerintem jó szerepet játszik a világgámenős érzelmi csomópontban, a megtört anya talán már nem tudott volna olyan heves lenni. Meg a madárlövés is illik szerintem a többi (olcsó?) poénhoz, érzelmileg mindenképp levezetőbb, mint lövés nélkül.

    Kínálja magát a fórum link (mint az Ultumate News-nél), a többi vélemény, meg a beszélgetés miatt.

    3 - Blueberry [2008.4.10. 10:15]

    800 forintba csak a legritkább esetben kerülnek az Eduárd bemutatja sorozat füzetei, hiszen leginkább 20%-os kedvezménnyel rendezvényeken és 5-15%-os kedvezménnyel az Eduárdban lehet kapni őket. Fel fognak kerülni a Bookline-ra is (a Tinglitangó már van), és ugyebár ott is lehet rá kapni 20%-ot. Mindezeket belekalkuláltuk az árába.
    Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy Felvidéki Miklósban az a legnagyszerűbb, hogy hihetetlen tempóban asszimilálja mindazokat a hatásokat, amik érik, és remekül érti, érzi a képregény ritmusát, eszközkészletét, egyre érettebben használja közhelyeit és kódjait. Épp ezért azt mondom, hogy mindazok a “gikszerek”, amiket felsorolt a cikk szerzője, egy abszolút tudatos választásból fakadnak, és a megidézett stílus tökéletes ismeretéről tanúskodnak.

    4 - Olórin [2008.4.10. 15:58]

    “Épp ezért azt mondom, hogy mindazok a “gikszerek”, amiket felsorolt a cikk szerzője, egy abszolút tudatos választásból fakadnak, és a megidézett stílus tökéletes ismeretéről tanúskodnak.”
    Ebben sok az igazság, mert ez a stílus jellegéből adódóan valóban elnyeli az ilyen hibákat, ha ugyan azok, és könnyű erényként tekinteni rájuk. Egyszerűen nekem a felsoroltak ebből picit már kilógtak, de épp az említettek miatt nem tekintek rájuk komoly negatívumként.

    5 - Doomblade [2008.4.11. 12:42]

    Számomra kevés, amivel a rajzokat “elintézi” a cikkíró. A pár oldal, amit eddig láttam belőle, engem nagyon meggyőzött. A kompozíciók, mozdulatok, karakterek, a hangulatot tökéletesen szolgáló stílus borzasztóan tetszenek. Fontos lenne mindenkinek észrevenni, hogy óriási különbségek vannak azon alkotások között, amik kevés húzásból, látszólag egyszerűen vannak megoldva: jelen esetben nem üresek, hanem rendkívül beszédesek, esszenciálisak a felhasznált grafikai elemek (ideértve a rasztereket is), a teljesség, befejezettség érzetét keltik, nincs mit hozzátenni. Stílusán belül tökéletes és profi. Ellenben a borítóval, ami hangulatában szintén remek, ám technikailag még eléggé elmarad a beltartalomtól. De legalább van miért nekilátni a következő füzetnek. :)

    6 - Blueberry [2008.4.11. 12:55]

    Ahogy Doomblade mondja. De mivel ő grafikus, el tudja regélni részletesen, amit én csak röviden. :)
    Olórin, volna kedved írni képregényes cikket, ami megjelenne a fesztiválújságban? Ha igen, keress meg az info(KUKAC)kepregeny(PONT)info e-mail címen.

    7 - Olórin [2008.4.11. 13:48]

    “Fontos lenne mindenkinek észrevenni, hogy óriási különbségek vannak”, abban, hogy különböző emberek mit keresnek, és mit látnak meg egy alkotásban:) Én nyilván nem tudom olyan szemmel nézni a képeket, mint egy rajzoló, és készséggel elhiszem/elismerem, hogy amit én ebben a témában írni tudok, az számára nem kielégítő.
    Én sok panelnél éreztem úgy, hogy ha csak egy-két elnagyolt vonás még pluszban bekerül az üres háttérbe, akkor máris erőteljesebb lett volna az összhatás. Mennyit hozzátesz például a képhez az első oldal bal alsó paneljének két kis ablakocskája, a felhők a búcsújelenet hátterében, a pult tetejéről lelógó poharak Zsuzsi és apja találkozásakor… Ezektől még nem lesz a kép olyan részletgazdag, hogy kilógjon az említett stílusból, viszont határozottan segíti a jelenet/helyszín hangulatát. De ugye egy kritika is csak egy szubjektív vélemény, ahogy azt egyik nap egy másik topikban megbeszéltük, és nem is akarok ennyit panaszkodni a Zsuzsiról, mert még úgy tűnik, mintha bántani akarnám - pedig dehogy.

    8 - Lobster Johnson [2008.4.11. 17:52]

    Ez a kritika nagyon jó szerintem és tetszik nekem mert jó és átfogó és jó és szinvonalas és jó.
    Köszönöm

    Jó

    És ha ezek után valakit érdekel és nem ismeri és van kedve és ideje és jó akkor jöjjön el a blogomra (bár az rossz) mert írtam ott Zsuzsiról sokat.

    Olórint meg ha ismerném kezetráznék vele, mert köszönöm.

    http://keplegeny.blogspot.com/

    9 - Blueberry [2008.4.11. 18:06]

    Nagyon érdekes postok az alkotás folyamatáról. :)
    Megnyugtathatlak, hogy nem csak 20 darab fogyott a Zsuzsiból a börzén - természetesen folyamatosan tájékoztatni foglak a helyzetről.
    Kérdezte valaki ott “nálad”, hogy mikor jutnak el Pécsre példányok. Nos, könyvesboltok nem nagyon szeretnek átvenni füzet-jellegű kiadványokat, ezért egyelőre csak a képregényboltos és online terjesztésre hagyatkozunk, mármint a rendezvényeken kívül.

Jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy hozzászólhass!

This site uses a Hackadelic PlugIn, Hackadelic SEO Table Of Contents 1.6.0.