PTSD-antológia – A jég megtört
Lapunkban igyekeztünk rendszeresen követni a képregénymûvészet magyarországi eseményeit. Sokszor és sokféle helyzetben leírtuk: azért nincs igazi, progresszív hazai képregény, mert hiányoznak azok a publikációs lehetõségek, ahol a nem kommersz, kísérletezõ, mûvészi képregény új alkotói megmutathatják magukat. (Más kérdés, hogy a kommersz igazi választéka is hiányzik.) Azt is hangsúlyoztuk: befektetõi oldalról valószínûleg nem jön ilyenfajta kezdeményezés, magyarán felesleges arra várni, hogy valaki majd “pénzt ad” egy ilyen kiadványra. Az elsõ fecske a fanzine-színtér, az underground publikációk felõl érkezhet úgy, hogy az alkotók maguk válnak kiadókká, és a hazai “small press” fejlõdésével egyszer csak formát ölt az idea, megjelenik egy füzet, és maga köré gyûjti a rajzolókat, olvasókat, rajongókat. Nos, bejött.
Persze a fenti bekezdés nem arról szól, hogy “mi már elõre mondtuk”, hanem inkább afeletti
örvendezés, hogy végül is létrejött egy ilyen lap. Milyen? Független, nonprofit, kísérletezõ, az alkotók által szerkesztett és készített, rendszeresen megjelenõ (két megjelenés már rendszer, nem igaz?). A PTSD-antológiáról elõször az internetes független sajtó adott hírt, a recenziók cyberpunk és gothic oldalakon tûntek fel, de a lap jó helyen van itt is: egy mûvészeti folyóiratban. A PTSD-ben a haladó underground képregény nemzetközi áramlataival szinkronban levõ hazai anyag kapott helyet, még ha vegyes is a minõség. Fekete-fehér, de témaválasztásában inkább fekete, vagyis kissé dark a PTSD, az olvasó fülében sötét, súlyos zenék esengenek. A gót betûs névlogó és impresszum azért ráerõsít erre, ám itt mégsem valami obskúrus szubkulturális termék jött létre egy szûk, beavatott olvasótábor részére. Az alkotók markáns, saját stílust követnek, amely kötõdik az irodalmi, zenei, vizuális undergroundhoz, és táplálkozik is abból.
A PTSD elsõ és második számában elindult egy-két sorozat. Nagy László The Damnation Game (Kárhozat) címû munkája, amely Clive Barker regényének adaptációja, kifejezetten a graphic novel mûfajához köthetõ, vagyis az irodalmi igényû, narratív vonalhoz – ezt hangsúlyozza, hogy a szöveg és a kép külön kockákban jelenik meg. Hérincs Dániel fekete alapon fehér kottát tesz közzé, amely ha akarjuk, kép és regény, de mégis nagyon kifelé mutat a mûfajból. Sántha Péter Biphrons címû munkája fotó és grafika szép elegye. Rásonyi Ábel és Czomba Albert Oradourja fekete, fenyegetõ vízió, II. világháborús történet dokumentarista elemekkel fûszerezve. Buttinger Péter és Meszlényi Gergely Belfort-oldalak címû sorozatnyitó munkája játékos jelenség a maga álhistorikus, a sci-fi és a szuperhõskultúra elemeit is keverõ ábrázolásmódjával. Az Illuminating Stories (Jutasi Gábor) és egy fotóképregény, a Szubjektív (Randomroutine.net: Kaszás Tamás és Kristóf Krisztián) pedig humorral és szellemes történetmeséléssel oldja a PTSD feketeségét. Nem tartottunk teljes névsorolvasást, de a PTSD nem hagy kétséget afelõl, honnan indul: a fiatal, szabad szellemû comicsmûvészek közösségéból. A jég megtört, most már csak a jégtörõ személyzetén, azaz az alkotókon és utasain, vagyis a lapot fenntartó olvasótáboron múlik, meddig jut el a hajó.
Nagy Gergely
Mûértõ
2004. december
[...] entitled PTSD – and unfortunately that’s just a Hungarian release, no PDFs. (Hungarian review here, db entry on kepregeny.net) Just found these pages and I thought it would be fun to share all these [...]
http://www.planetdamage.c ... from-2004/