Szemle 2009. tavasz-nyár
Múzeum
Igazi képregényes nagyhatalmakhoz képest igencsak szerény az évente kitermelt és kiadott honi anyagaink száma, ennek ellenére mégis tele vagyunk olyan kiadványokkal, melyek valamiért kilógnak a sorból. Vagyis nem lehet rájuk applikálni korábban megmerevedett sablonokat. Ilyen az éppen szóban forgó Múzeum is. A füzet két 24 oldalas képregényből áll, melyet szerzőik, Nóra és Hromkó 24 óra alatt írtak és rajzoltak meg az angouleme-i 24 órás képregény virtuális alkotótábor keretén belül. Tehát mindezt figyelembe véve, nézzük, mit is kapunk a pénzünkért – ha már piacra dobták ezeket a kísérleti darabokat!
A füzet inkább gyűjtői vonalon erős: jópofa szerkesztés (hasonlóan némelyik régi Fazekas mozi adaptáció füzetéhez, a második történet a füzet megfordításával kezdődik) és egy igazi különlegességről van szó, továbbá mondhatnánk, hogy alacsony példányszámú, de itthon a legkommerszebb hazai komik is az. Az ilyenek mindig jók egy gyűjteménybe, de félő, hogy ezen túlmenően a képregények önálló élvezeti értéke ennél valamivel kisebb.
Talán amiatt, hogy mindkét alkotónak – tudomásom szerint – ez az első legalább 23 oldalas képregénye, mindkét képregény egy-egy jelenetet jelenít meg. A fordulatok többsége rendben van, mégis itt-ott érezni a helykitöltő szerepüket. A történeteken mindenképpen dobott volna egy-két humoros beszólás, párbeszéd, de – vélhetően a fesztivál nemzetközi jellege miatt – az alkotók tartózkodtak a szöveg szinte minden formájától, így a rajzoknak önmagukban kell eladniuk a képregényeket, ami éppen a rendelkezésre álló rövid idő miatt még jobban megnehezíti az alkotók dolgát! Vincze Nóra rajzai hozták a tőle már elvárható szintet, sőt, meglepően jók lettek a karakterek és a környezetet – ami a megmérettetés kihirdetésekor megadott téma (múzeum) miatt mégis főszereplővé lép elő – nagyvonalúan ugyan, de szépen és korrektül ábrázolja. Hromkó István kizárólag sablonszerű, nagy fekete és fehér felületekkel operáló rajzai időnként nem igazán szolgálják a történet gördülékenységét, de némi fejvakarás után kiderül, éppen mi is történik. A történetet kicsit kevésnek éreztem 23 oldalhoz.
Tény, hogy az ilyen maratoni körülmények nem a legkedvezőbbek az alkotáshoz, pláne fiatal kezdők számára. Innen szemlélve a dolgokat, két teljesen korrekt művel van dolgunk, érdemes belelapozni, esetleg megvásárolni néhány száz forintért. Az alkotók mindenképpen megérdemlik a biztatást.
SzZÁ
Garfield 2009/4 – 2009/8
A Garfield nem sokat változott az utóbbi időben. Maradt a Garfield kilenc élete, ami a koncepcióban rejlő lehetőségek ellenére hatalmas öngól, ugyanis eddig egyetlen értékelhető darabot sem olvashattunk.
A Garfield kilenc élete harmadik története, a Simlisek és cicababák (2009/4-2009/5) egy illusztrált novella, amolyan noir stílusú detektívsztori. Hát, halottról vagy jót vagy semmit, és mivel ez a szörmedvény (copyright) már születésekor is életképtelen volt, így csak az utóbbi lehetőség adott. Az Extermintátorok (2009/6) egy kissé égő, némi fekete humorral meghintett sztori egy egérlikvidáló brigádról. A kísérleti állat (2009/7) egy kísérleti telepről megszökött macska története, amit a slusszpoén miatt akár élvezhetőként is elkönyvelhetünk. A Csoda kert (2009/8) viszont messze túl van a jó ízlés határain, és a giccs sokak által korábban elképzelhetetlennek tartott szintjét valósítja meg, úgyhogy lehetőleg felejtsük el minél hamarabb.
A márciusi számtól kezdve júliusig jelentkezett a Jim Davis kedvenc képsorai, amelyben a szerző a legkedvesebb Garfield-stripjeit mutatta be, így némi betekintést nyerhettünk a Garfield-képsorok készítésének titkaiba. Ez a rovat kissé olyan volt, mint az audiokommentár vagy más extrák a DVD-ken, amelyek segítségével bekukkanthatunk a kulisszák mögé. A Konzol Kid és Kázmérék viszont továbbra is velünk vannak, bár előbbi egyszer csak búcsút intett magyar nevének, és immár eredeti címén (Kid Paddle) olvashatóak a történetei. Egy újdonság is érkezett: a májusi számtól kezdve rövid (egyoldalas) illusztrált életrajzokat olvashatunk Steve McGarry tollából (Monty Python, Bono, stb.). Persze mindez továbbra is csak a körítés Garfield új (most épp 2008-as) és klasszikus képsorai mellett, amelyekkel a magyar olvasók lassan húsz éve nem tudnak betelni.
DT
Tintin – A 7 Kristálygömb, A Naptemplom
Tintinről szinte kötelező szuperlatívuszokban írni. Ezt a jó médiafogyasztó jól tudja, így sokan talán eleve némi kétkedéssel lapoznak bele ezekbe a kötetekbe először, vagy éppen 20 év kihagyás után újra. Bevallom én is féltem attól, hogy nem lesz olyan szórakoztató, mint amikor 4 évesen nézegettem, majd 10 évesen olvasgattam.
A Tintin legutóbb egyszerre kiadott két kötete egyben Hergé második két részben elmesélt sztorija. Most ne zavarjon meg bennünket, hogy eredetileg ezek is magazinban jelentek meg apró adagokban, 1943-1944 és 1946-ban. Utóbbi év egyben az első rész, a 7 Kristálygömb befejezésének éve is, ugyanis időközben Hergét megvádolják konspirációval, négyszer le is tartóztatják. A téma megérne néhány önálló írást, vagy talán éppen egyet sem – a jelenlegi kiadás szempontjából lényeges azonban, hogy a kiadványok ily módon apró képregénytörténelmi csemegéknek is számíthatnak. Ehhez képest meglepő, hogy a két képregény semmilyen aktuálpolitikai vonzattal nem bír. Ugyanakkor tökéletesen érthető, ha német megszállás alatt egy ifjúsági képregényben nem erőltetjük a kiszólásokat.
Ez a két kötet megnyugtató választ ad a felvezetőben említett kérdésekre. A képregények nem csak képregénytörténeti jelentőségüknél fogva érdekesek, hanem közvetlenül is hatnak az olvasóra. Hergé kiválóan teremti meg a különböző jelenetek, helyszínek hangulatát, a kalandokat pedig érdekesen csavargatja, illetve fűszerezi. Az egyes hangsúlyosabb, merészebb képkompozíciók most is hatásosak. Stílusteremtő, sőt iskolateremtő, egyszerű vonalvezetésű, ám pontos és precíz grafikája nem tűnik avíttnak. Természetesen itt-ott tetten érhető az utókor által Hergé szemére vetett kissé leegyszerűsítő világszemlélete, éppen ezért meglepő, mennyire finom egyes karakterek, konfliktusok kezelése Vagyis Hergé képes arra, hogy a történet adott pontján az addig sután gazemberként kezelt személyt nemes tulajdonságokkal vértezze fel, és ezzel jócskán meglepje az olvasót. (A meglepetés amúgy is sűrűn visszatérő dramaturgiai eleme.) Az író-rajzoló még számtalan játékkal él, hogy oldalait minél mozgalmasabbá tegye, ezzel ritka parádés élményt nyújtva a magyar képregénykedvelőknek.
A hazai kiadásra egy rossz szavunk nem lehet, a nyomdaminőség és az ár több mint elfogadható. És a fordítás? A kezdeti botladozások után és egy-két anakronisztikus szófordulatot figyelmen kívül hagyva mondhatjuk, hogy tisztességes munkáról van szó. De különben is, kit érdekel, ha már egyszer ilyen műveket tesznek érthetővé, elérhetővé?
SzZÁ
Négyzet – Az első abszurd kör 3-5
Szentgyörgyi Ottó comic strip lapja újabb három számot ért meg. Reméljük, még nem zárul a története, ugyanis az ezekben feltűnő, vadonatúj (és visszaköszönő) képsorokkal ismét bizonyítja tehetségét.
A koncepció mit sem változott: a füzetek első felét a már bejáratott, és Alfabéta-díjat kiérdemelt papír(on)-sorozat tölti ki, amelyben papírlapok beszélgetnek egymással a legkülönfélébb dolgokról: az olcsó viccektől az abszurdig terjed a skála. A harmadik szám második felében tűnik fel a Szörnygyár című képsor, amelynek hősei egy szörnyeket készítő tudós, annak segédje, Noa, valamint egy rakás általuk készített, félresikerült szerzet. A strip grafikai oldala ezúttal Varga Tamás munkáját dicséri. Szinte valamennyi strip egy-egy abszurd-gyöngyszem, amelyekből ez alkalommal hiányzik a társadalomkritikus él. A kellemesen beteg humor miatt azonban a Szörnygyárat bátran nevezhetjük a lap eddigi csúcspontjának.
A negyedik füzet új képsorának címe Egy egyszerűbb világ. Ebben a világban csak kockák és gömbök élnek. Ez Ottó eddigi talán leginkább társadalomkritikus képsora, aminek egyik fő témája a rasszizmus (persze némi politikát most sem úszunk meg). A remek alapötlet ezúttal is hibátlan megvalósítással párosul, hiszen a szerző tökéletesen aknázza ki az ebben az egyedi és eredeti koncepcióban rejlő lehetőségeket. Elképesztő, hogy Ottóba mennyi tehetség és kreativitás szorult. Ebben a számban azonban megbújik még valami, ugyanis egy korábbi képsor is tiszteletét teszi: az utolsó oldalon a tévéhét7 híradója is ismét beköszön (a következő füzetben szintén).
Az ötödik szám több újdonságot is hozott, csak éppen nem a képregények terén, ugyanis új sorozat helyett ezúttal a még mindig zseniális Szürke-marhák politikuspárosa tér vissza, hogy ismét gúnyt űzzön a magyar közéletből. Az egyik újítás a megnövelt terjedelem, ami persze a lap árát is valamivel feltornázta. A plusz nyolc oldalért cserébe azonban nem nagy ár egy százas. A másik a megváltozott külső. Erre már valóban szüksége volt a Négyzetnek, mert ha nem reklámozzák kellőképpen a lapot, akkor nagy feladat hárul a borítóra, amely sokkal feltűnőbbé vált annak köszönhetően, hogy elől és hátul is helyet kapott rajta egy-egy képsor.
A magas (és egyben emelkedő) színvonal ellenére a kellő publicitás hiánya miatt én még mindig nem vagyok biztos a kiadvány életképességében, de remélem, hogy tévedek. Ottó olyan elánnal ontja magából a jobbnál-jobb ötleteket, hogy az szinte már megszégyenítő a többi hazai alkotóra nézve. Kár lenne, ha a lap túl vakmerő startja miatti esetleges anyagi sikertelenség idő előtt szárnyát szegné…
DT
Na végre!
már vártam!
én csupán annyit fűznék hozzá, hogy:
-a Roham kapcsán: nekem a novellákkal mindig több bajom volt, mint a képregényekkel. néha vannak nagyon technikás, ötletes, színes, sztoriban is jól eltalált szövegek, de a végén a legtöbbről, mindig kiderül, hogy különösebb mondanivalója nincs, csupán ügyesen rájátszik valamire, és akkor kicsit szomorú vagyok. Baranyait pedig nagyon szeretem, de nem értem, hogy miért csak a kommunista propaganda rajzokat kötik hozzá, amikor ott vannak a termék leírások, vagy a Fallout (ha készíthetnék vele interjút ezutóbbira biztos rákérdeznék). vagy csak nekem jutottak eszembe rögtön ezek, amikor először találkoztam a munkáival? (megjegyzem annak ellenére, hogy sokszor rajzol kisdobos, úttörő stb. figurákat…)
- Bilal szerintem is nagyon jó… sokáig én is azon gondolkoztam, hogy mennyiben átvezető kötet és mennyiben önálló… végül én is csak arra jutottam, hogy valahol a kettő között tudnám elhelyezni. A motívumai, a szereplők és személyek kicserélései, “átértelmezései” inkább az önállóság felé sodorják a dolgot, de aztán az a mérhetetlen nosztalgia és a rengeteg (meg)idézett elem… Hirtelen ráébredsz, hogy ez egy bonyolult híd múlt és jelen (nem jövő az nincs, és ez nagyon érdekes, csak múlt és jelen)szereplő és szereplő közt, férfi és nő közt…mármint ez a rész. de a narratíva szintjén: a távolságok áthidalhatatlanok, megoldatlan a találkozás, mindenki- mindenkit elkerül, de ugyanakkor a gondolataiban, az emlékeiben meg is jeleníti azt a hiányzó másikat… és észre sem veszik, de egymásba folynak. átveszik egymás helyét, vagy csak elveszítik önmaguk…az idő, emlékezet és a nosztalgia: e három, mint egy láthatatlan függőhíd, mint az Indiana Jones-ban. egyszerre van és nincs. vajon ők hisznek-e benne eléggé?
Köszönet az újabb szemléért.
Dunai Tamás megjegyzése az egyre több európai képregényről először meglepett, de aztán utánaszámoltam, és tényleg sok volt az első félévben. Az említetteken kívül még Kati Kovács Paprikás rapszódiája is ide tartozik, meg persze a Lucky Luke is. A szomorú viszont az, hogy a második félévben A kis hercegen kívül nem tudni, hogy lesz-e további európai képregény. Én remélem, hogy lesz… A 12. Lucky Luke és a 4. Szörny tűnik a legbiztosabbnak, de a mai világban semmire nem vennék mérget.
Olvasmányos, jó ismertetők voltak, köszi.
czben, ahogy a nick is mutatja Kránicz Bence, c-vel, a buborékhámozós bekezdésben.
Ezekről a törpös képregényekről teljesen lemaradtam, figurákról hallottam, egy van is, de nagyobb figyelmet is kaphatott volna az oldalon, hogy képregény is van. Kapható még valahol, valahogy?
Többi album értékelése is hasznos volt, pl. Guszti és Titeuf, amiket fontolgattam, segít dönteni.
Tintin és Bilal dícsérete pedig maximálisan megérdemelt.
Jó kiadós adag lett, a lustaságomnak köszönhetően nem került két részletben publikálásra! :D
Törpökről lemaradtunk, senki sem szólt, hogy vannak! :o
Azta, nagyon köszi az új Szemlét! Terjedelmes lett…:)
mano: “Törpökről lemaradtunk, senki sem szólt, hogy vannak! :o” ezt viszont te sem mondod komolyan…;)
Jaja, Hupikék Törpikékről olyan szinten lemaradt mindenki, hogy a db-re se került fel. Én legalábbis nem találtam meg.
Space: Baranyainak a komcsiretróját csak azért emeltem ki, mert a korábbiakhoz képest most ez a vonal direktebb lett. No meg a lapban vissza-visszatérnek a hasonló témájú cuccok. A borító is megadta az alaphangulatot.
Falloutot nem vágom. Néhány kivételtől (sim city, sim city 2000, red alert, dave mirra’s bmx) eltekintve életemből kimaradtak a számítógépes játékok.
dala: Tamásnak az a bizonyos mondata engem is gondolkodásra késztetett. Tényleg sok volt, de talán amiatt nem tűnt fel, mert egyrészt ezekből viszonylag kevés a tipikus európai zsáner képregény (ugye, az art comix kiadványai elég rendhagyóak szoktak lenni), másrészt sok félbeszakadt európai sorozatunk van (pont a klasszikus zsánersorozatokból vannak ezek), ami végső soron keserű szájízt hagy ezek rajongóiban, harmadrészt meg a jóból sosem elég. :)
geo: kösz, javítottam! Titeufröl van egy kimerítőbb írásunk is, ha érdekel. De szerintem te azt már olvastad. :)
Koszonom a Buborekhamozo meghamozasat. Ha hazaerkeztem, valaszolok a felvetett szempontokra. Most csak annyi szeretnek kiigazitani, hogy bar valoban sokszor kozlok palyazati anyagokat, inkabb hasznositasrol lehet beszelni, mint ujrahasznositasrol, hiszen ezek az elso nyomtatasbeli kozleseik. Zorro RozsoMatyasa raadasul nem a Matyas kiralyos palyazatra, hanem csak az altal ihletve keszult, es en azon nyomban szoltam is neki, hogy kerem.
A Hupikek Torpikekrol en is most hallok eloszor…
lehet, hogy fdave-nek mégis igaza lenne? lehet, hogy pont ő mutatott valami törpöset de akkor nem tudatosult bennem pontosan, hogy miaz?
lehet, hogy megint én vagyok a hanyag?
lehet, hogy a fél ország, most miattam nem tud a törpökről?
na nem baj. ilyenkor Ron jut eszembe, aki azt mondta, ő hetekig/hónapokig nem vette észre a főoldalon tanyázó hírt arról, hogy aliens képregény jelent meg. márpedig egy mano az ilyet nem felejti el.
mivel a szemle jelenlegi tartalmából semmit nem olvastam (!!! így jár aki kimarad a fesztiválról) így csak annyit tudok hozzászólni, hogy az Atheneum kereshetne egy másik tördelőt, mert a fenti kritikában is vázolt “igényes kivitelezést” már az a pár mintaoldal is megcáfolja… :)
Panel azért lesz ősszel (esetleg egyáltalán), vagy már így onlájnosodott az a remek szaklap…?
mano, szerintem ha egy kiadvány igényesen lett nyomtatva, strapabírónak tűnik a ragasztása, borítója, stb. és mindössze annyi baja van, hogy egy profi beíró kiszúr néhány szakmai hibát, akkor az még igényes :P
zhalasz, nem tudom… :( Ha ismersz egy öngyilkos befektetőt, mecénást, szólj!
Nero Blanco: újrahasznosításról nem a pályázati anyagok kapcsán írtam, hanem kizárólag a borítóval összefüggésben.
Zoli: no de pont a borito van “csak” hasznositva, nem ujrahasznositva… Vagy mast ertunk a ket fogalmon.
zoli: igen, Titeuf-ről olvastam, inkább Gusztira, meg a Négyzetre gondoltam a segítségnél, mert azoktól ódzkodtam, mostmár tudom melyiket érdemes.
A Titeuf-ön könnyesre röhögtem magam, a Gusztin meg véresre – minden egyes oldal után le kellett fejelnem valami kemény felületet, hogy ne csak belül fájjon. Zseniális mindkettő.
NB: Zorro rozsomátyásos rajza eredetileg a pályázati felhívás illusztrációjaként bukkant fel (később pedig az antológia promó leírásán (hátsó borító?) is előkerült), ehhez képest a BH borítójaként szerepeltetni az én felfogásomban újrahasznosítás, ráadásul eredetileg egy nagyon is konkrét dologhoz volt köthető, amihez nem sok köze volt ennek a BH-nak. Egyáltalán nem tragédia, csupán megjegyeztem.
A Damjanich utcai Kajzerszben sok Hupikék törpikéket láttam. Az akciós tészta mellé meg is veszem őket talán még ma.
Z79: a BH5 hamarabb jelent meg, mint a Mátyás-antológia. Szerintem egy csak neten látható rajz első kiadása nyomtatásban “hasznosítás”, nem “újrahasznosítás”. A buborékhámozáshoz pedig a karmok révén van köze. :) (Igaz, a most készülő 6-os BH címlapján nem lesz sem kard, sem penge, sem egyéb hámozóeszköz, de csak azért, mert békés természetű rajzolótól származik.)
Már azt hittem, hogy elrugaszkodunk a recycling témától, ahogy azt korábban jelezted. :)
Igen, ha valaki felnyom egy rajzot, mondjuk az rpg art galériájába, vagy egy fórum mutogatós témájába, akkor az később kinyomtatva tényleg nem minősül újrahasznosításnak.
Ezzel szemben itt másról van szó. Azt meg már leírtam, miért. (És tudom, hogy az antológia később jelent meg, ezért is került zárójeles megjegyzésbe. Ezzel támasztottam alá, mennyire eredeti rendeltetéséhez kötődik a rajz.)
Nagy öröm a szemlét olvasni! :-) Már csak azért is, mert még mindig nem születik elég részletes kritika/ismertető a honi megjelenésekről… Na de lényeg, Garfield: a Konzol Kid azért váltott címet, mert a fhansziák felébredtek 5-6 szám (és a Kretén-beli megjelenések) után croissant-os álmukból, és ragaszkodtak az eredetihez. (Pedig nem keveset dolgoztam a magyar logóval :-X És mi fejet hajtottunk a franciák előtt… ÚJFENT! :-l
A HP: ÚBA? ismertetőnél örültem volna egy részletesebb elemzésnek a magyar kiadást illetően… (szemforgat :-D
“még mindig nem születik elég részletes kritika/ismertető a honi megjelenésekről”
Jobban nem is érthetnék egyet. Remélem, hamarosan változik ez a helyzet, és a képregény ledolgozza ezen itthoni hátrányát a többi művészeti ággal szemben.
Ati, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek sem túl részletesek. Van egy terjedelmi limit annak érdekében, hogy mindenki elolvashassa az összes kritikát. Már ha akarja. :)
“HP: ÚBA?” – azért utána kellett olvasnom, mire is utalsz ezzel… :)
Ezekről a törpös limited edition spar képregényekről azóta se tud senki többet mondani? Például Dunai Tamás, ha már kritikát írt róla, mondhatna valamit, ha ekkora az értetlenség láthatóan.
Jó, persze, zoli, de ahhoz épp elég, hogy felkeltse szunnyadó érdeklődés, és a készítők is kapjanak visszajelzést… És hidd el nekem, máshol sem részletesebb… sőt! Úgyhogy maradj szépen magadnak. Nagyon jól toljátok! :-D
Nyehe, jogos! A kötetek készítésekor mindig rövidítek időspórolásból, és ez kínai lehet elsőre. :-)
Huplikék:
Azért az valahol vicces, ahogy egy rakás huszas-harmincas értelmes ember ráveti magát a Strumpfokra. :D
Ahogy arra Tamás is utalt, egy Spar akció keretében lehetett megvásárolni. Az akciónak vége, mi meg lemaradtunk róla. Ez van, illetve lenne, ugyanis úgy tűnik, hogy a remittendát az üzletláncon keresztül eladják (elefes szerint a Kaisersben kapható, a Kaisers meg a Plushoz tartozik, a Plus pedig újabban a Sparhoz). Időközben felkerült a db-re is: db.kepregeny.net
És ez a link is onnan való: spar.hu
Szerintem ennél többet jelenleg senki nem tud, hacsak nem érdeklődik valaki a kiadónál, vagy az üzletláncnál…
Ati, nekem úgy tűnik, hogy a kezdeti fellelkesedést követően az utóbbi 2 évben sokkal kevesebb képregényről esik szó az országos médiában.
És köszi! :)
zoli, legalább mostmár tudom, hogy kapható. Remélem nem csak a Kaisersben, mert az nincs itt, csak Spar.
Igen, kicsit fura, mert tényleg nem vagyok törprajongó, de mindig az kell, ami nem lehet, tudod. ;)
Az ismertséghez:
-a képregények nem, de a filmek, főleg Batman, Pókember viszont beitta magát a köztudatba, pl. egy kvízkérdésbe beteszik, mint tegnap, ez is valami.
Az interntes médiában meg maguk a képregények is szépen képviseltetik magukat, szerintem.
De fura!
A szemlét simán lehet zsemlének olvasni.
Tökjó ez.